Széllel bélelt bőrzsákot dögönyöz...

Forrás: HÓCIPŐ - Farkasházy Benedek A játékteret kőzúzalékból rakott vonal választja ketté, és két, a középvonallal párhuzamos gólvonal keresztezi. A hossza több, mint a dobástáv kétszerese. Adott jelre a két csapat futni kezd a széles fölfestett vonaltól a középvonalra helyezett labda felé. Aki először eléri, az eldobva, vele futva vagy a többiekkel összejátszva minél mélyebben igyekszik behatolni az ellenfél térfelére. Az a csapat győz, amelyiknek sikerül átjuttatnia a labdát az ellenséges gólvonalon – szól a szabályismertetője az ókori görög episzkürosz nevű labdajátéknak.  A rómaiak is játszottak hasonlót, ami a katonai kiképzés része volt.  Stephanus Taurinus Stauromachia így tudósított 1514-ben a Dózsaféle parasztfelkelés során nálunk látott játékról: bajnok erővel, amaz széllel bélelt, de kerekded bőrzsákot dögönyöz mindegyre.  Ide sorolhatnánk a 16. századból fennmaradt olasz calciót is, de nem tesszük, mert a rögbi igazi megteremtője egy William Webb Ellis nevű fiatalember volt, aki 1823-ban a százféle szabály szerint játszott futball-mérkőzések egyikén felkapta a labdát, berohant a kapuba, és felkiáltott: Gól!  Persze akkoriban a labda kézzel érintése nem volt megengedettt, így a többség röhögött, ám néhányaknak megfordult a fejében, miért is ne lehetne a hónuk alatt a bőrgolyóval rohangászni , így új szabályrendszert írtak, amit Rugby városáról neveztek el, ahol az eset történt. - Pedig csak kézilabdázni akartam... Osztódás 1846-ban kiadták a rögbi első szabálykönyvét, 17 évvel később megalakult az angol futballszövetség, de hiába próbáltak egységes szabályokat hozni, a rögbisek nem fogadták el, így a két sport hivatalosan is különvált: lett a rugby-football és assotiation-football.  Feljegyzések szerint 1875- ben a brit követség munkatársai a mai Szabadság téren, Budapesten is játszották a rögbit. Az új sport elterjedt a brit korona befolyása alatt álló (vagy állt) területeken, így Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is, sőt olimpiai szám lett, egészen 1924-ig. 34-ben azután megalakították a Nemzetközi Amatőr Rögbiszövetséget a franciák, az angolok, a németek, az olaszok, és többek között a románok és csehszlovákok. Sőt, hazánk 1935-ben főiskolai világbajnokságot is rendezett, a sport legnagyobb nemzetközi megmérettetését, lévén klasszikus felnőtt vb nem volt.  Közben a rögbi is két szabályrendszerre szakadt. Európában az ún. uniós rögbi hódít, amelyet 15-en játszanak, míg a földgolyó déli felén a league (vagy liga) rögbi, amit csak 13-an, és ugyan Anglia mindkettőben világhatalom, de az utóbbiban Ausztrália és Új-Zéland dominál, olyan rögbinagyságok előtt, mint Fidzsi, Tonga vagy Pápua Új-Guinea. (Igen, ezen országok csapatai meg az új-zélandi maorik szoktak a meccs előtt törzsi táncot lejtve uga-aga-ugázni, hogy megmutassák, milyen erősek, aztán persze mindenki jól kikap az ausztráloktól.) - Add ide a didit! A didit add ide! - Én a didit oda nem adom! Közbevetés Itt álljunk meg egy pillanatra.  Ugyanis attól, hogy hazánkban a mai modern mezei labdajátékok közül csak a focit kedveli egy közepes falu lakosságánál több ember, a rögbi még igenis a világ legnépszerűbb sportjainak egyike. Európa más országaiban a kedveltsége és ismertsége, ha nem is egyforma a fociéval, de bőven ahhoz mérhető. A rögbimérkőzések Angliában és Franciaországban is sok tíz-, olykor százezer néző előtt zajlanak, gyakran a Stade de Franceban vagy a Wembley-ben. Moody, Worsley vagy Tindall semmivel sem kisebb sztárok, mint Rooney, Lampard vagy Gerrard. Pár éve a Vasas-pályára tévedtem, ahol jóféle ír sört csapoltak, és egy csomó magyarul nem beszélő ember rúgta és dobálta a kerek labdát. Mint kiderült, ők írek, és a Gaelic Football nevű elegyet játsszák, ami kerek labdával félig foci, félig rögbi. Az ír diaszpórának az egész világban vannak gael foci egyesületei, és az ír állam támogatásával minden évben összejönnek valahol hagyományőrzés címén. Jót mulattam, hogy mekkora királyság ilyen indokkal ingyen körbesörkóstolni a Földet, aztán leesett az állam, amikor utánaolvasva azt láttam, hogy ezt az izét világszerte egymillióan űzik, csak Írországban 2500 klubban. És ez még csak a „nagy” rögbi kisöccse. A báty egyik fan-klubjával egyszer a fél Hócipő együtt sörözött Dublinban, de simán kikaptunk. Vagy ott van ennek „botos” változata, a Hurling, amelynek döntőjét minden év szeptemberében a négy régió (Leinster, Munster, Kilkenny, valamint Cork & Tipperary) bajnokai játszanak Dublinban, egy mindig teli 80 ezres stadionban. Amíg két csapat játszik, addig a másik kettő szurkolói a környékbeli kocsmákban várnak, aztán helyet cserélnek. Mikor voltak csak fele ennyien egy hazai focimeccsen? (közbevetés vége) - Látod, Kaká? Ezt nincs kapus, aki kivédi! Ezek állatok! A II. világháború után a foci a munkásvárosok (Manchester, Liverpool) kedvenc sportja lett, míg a rögbi inkább az egyetemiekben hódított. Aztán a kezdeti négy „uniós” rögbinemzet (Anglia, Írország, Wales, Skócia) kinyílt, ma az Európa-bajnokságnak is elismert hat nemzet kupáján már Francia- és Olaszország is indulhat. Nálunk is nagy a harc az Esztergomi Vitézek és a Battai Bátor Bulldogok között, bár az utóbbi hónapok forradalmi változásait látva a Fehérvári Vadkanokat se írnám le. Persze az állatos csapatnév is angolszász örökség, az amerikai fociban is így van ez. Időtlen időkig... Az union és a league rögbi között alig van különbség, a játékosok gyakran igazoltak egyik ligából a másikba. Ám amíg az egyikben nem lehet korlátlanul birtokolni a labdát, (a hatodik támadáskísérletet követően az az ellenfélhez kerül), a másikban egy csapat akár az egész meccsen nyüstölheti a labdát, ha mindig előre tud menni pár centit, elméleti határ legalábbis nincsen. Ha egy liga legjobbja játszik a legrosszabbal, gyakori a nagyonsok–nagyonnulla eredmény, ami, valljuk be, nem túl izgalmas, ha a kiscsapatnak még esélye sincs fordítani, vagy legalábbis felzárkózni. A mai médiavilágban pedig luxus a dráma lehetőségét is kizárni a tradíciókra hivatkozva. Végül az bizonyult döntőnek, hogy az union szövetségei hamarabb váltak professzionálissá, a nagyobb pénzek reményében pedig a league változat sok nagy sztárja igazolt át. - Volnál szíves egy kicsit lejjebb támasztani? A hímes tojás Passzolni csak hátra lehet, többnyire egy sorban állnak a játékosok, és ahogy valaki védőt kap a nyakába, máris adja tovább a sorban következőnek. Rúgni persze lehet előre, általában jó nagy gyertyákat szoktak, hogy a labda magasról essen, minél kevésbé lehessen kiszámolni, hogy a tojás hogyan esik, merre pattan. Van még a tolongás, amikor a két csapat játékosai vállt vállnak vetve összekapaszkodnak, és megpróbálják a másikakat eltolni, hogy az eközben közéjük bedobott labdát saját csapattársuk szedhesse ki a lábaik közül. De mindez semmi a gúlához képest, amit az oldalbedobásoknál emelnek a játékosok. Egymásból, hogy egyikük a többi fölé emelve csenhesse el a labdát a másik csapat hasonlóan nyaktörést kockáztató játékosa elől. A közönségben ilyenkor felmegy az adrenalin, amiért hálás, és a következő meccsre is megveszi a jegyet. És ez csak egy egyszerű rögbi bajnoki... 15-13-7 Hiába a 15-ös és 13-as felállás a legnépszerűbb a világon, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nemrég úgy döntött, hogy 2016-tól a rögbi 7 fős felállását emeli be az olimpiák programjába. Nyilván hogy kisebb csapatokat kelljen elszállásolni a faluban.  Lehet megint minden sztárnak ligát és szabályrendszert váltani. Feltéve, ha az olimpia jelent nekik valamit...